Róma - csak keményen

Rómában egyrészt az olasz mentalitás, másrészt a folyamatosan jelenlévő turistacsoport-tömeg miatt meg kell tanulni határozottan és céltudatosan létezni. Aki például a metrómegállókban fizikailag nem harcol ki magának utat, az bizony vagy bennmarad a szerelvényben, vagy nem tudja azt megközelíteni. Akár be-, akár kiszálláskor komoly test-test elleni küzdelmet kell vívni, amely igaz a frekventáltabb utcákban is. Az is mindennapos, hogy az ember lábán keresztülhúzzák a „gurulós” bőröndöt, vagy fellökik egy kereszteződésben. Mégis, Rómát mindenképpen érdemes felfedezni, az épületek falából árad a történelem, a tereken, parkokon, műemlékeken érezhető a múlt dicsősége, a pizza pedig… hm.. Isteni!

Repülővel a Ciampino, vagy Fiumicino (ez utóbbi a főreptér) Repülőtérre érkezhetünk. A Ciampino kicsi, egyépületes repülőtér. A terminálból kilépve enyhe sokként ér minket a látvány, ahogy az egymás után érkező repülőkről kiözönlő, több száz ember kígyózó, tömött sorokban várakozik az érkező buszokra, remélve, hogy bejut a központba. Sajnos mivel sehol sincs kiírva, melyik társaság busza honnan indul, ébernek kell lenni.

A terminálban már a kijövetel előtt meg kell venni a buszjegyeket, választva a lehetőségek és a társaságok között. Ha valaki közvetlenül a Termini pályaudvarra - ez nagyjából Róma központja - akar bejutni, mindegy melyik a busztársaságot választja, a szolgáltatás és az árak megegyeznek (kb.11 EUR/út). De! Ezekre a közvetlen járatokra váltanak a legtöbben jegyet, így hosszú időbe is beletelhet, amíg buszra ülhet az ember. Szemfülességgel viszont mind időt, mint pénzt lehet megtakarítani: a COTRAL busztársaság menetrendszerinti járatára váltsunk jegyet az első metrómegállóig, melynek a neve „Anagnina”. Ez a jegy csak 1,20 EUR-ba kerül és mivel úgyis vennénk metró napjegyet (van 1-3-7 napos jegy), így sokat megspórolunk a másik útvonalhoz képest. Arról nem is beszélve, hogy a tömeg elenyésző töredéke tudja ezt, vagy vált erre jegyet, így első körben felférünk a buszra. Viszont nagyon figyelni kell az érkező buszokra, mert  nincs kiírva, hogy melyik társaság honnan indul, így vadászkutyaként kell vizslatnunk a buszok feliratait és amint meglátunk egy COTRAL buszt, siessünk mellé és nézzük meg, ha az van a kijelzőjén, hogy „Anangina”, akkor már fel is szállhatunk. Fiumicino reptérről lényegesen szervezettebb és könnyebb a közlekedés lévén, hogy ez a főreptér. Jól látható ikonok és kiírások segítenek minket. Sokfajta transzfer busz indul Róma központjába, pl a Terminire (áruk kb. 8 EUR/ út), valamint vonattal is egyszerű, a Leonardo Expressz közvetlen járat (kb. 14 EUR/út), szintén a Terminire. 

A metróállomások jól észrevehetőek, jó elhelyezkedésűek, a kiírások, jelzések egyértelműek. A kijáratok elágazóak és néha megtévesztőek, de semmi probléma, ha kijöttünk a felszínre könnyen eligazodunk. A beléptető-kapuk jól működnek. A látványosságok mind jól megközelíthetőek metróval. Javasolt, hogy a szállások tekintetében olyan szállodát válasszon mindenki, amely metró-közeli. Jó tanács: a Termini pályaudvar környékén optimális a szállás, de csak az egyik oldalán. Ha szembe állunk az állomás főbejáratával, akkor a bal oldalra eső területen kell keresgélnünk (itt olyan utcák találhatók pl: Via Volturno, Via dei mille, stb.) Ez a környék nyugodt, csendes. Éles ellentétben a másik oldallal (pl: Via Globetti, Via Filippo Turati), amely veszélyes lehet és sokkal lepusztultabb. Étkezésnek maximum reggelit kérjünk a hotelben, a többi étkezést szinte kötelező éttermekben, vagy városnézés közben eltölteni. Pizzákat általában 9-12 EUR-ért fogyaszthatunk, de sétálás közben több helyen is árulnak elvitelre, jó nagy darabot levágnak a kiválasztott pizzából, összehajtják és papírba csomagolják. Ez kb. 3-4 EUR-ba (dekára mérik le) kerül és sétálás közben jóllakat. A 3 EUR „bűvös” ár, ennyiért ehetünk az előbb említett pizzából, ennyibe kerül 1 adag (2 gombóc) fagyi, ennyiért iszunk capuccinot elvitelre, vagy egy fél literes kólát is. 

A fontosabb látnivalók szinte mindenütt nagyon jól megközelíthetőek. Sok esetben a metrómegálló neve is a látványosság maga (vagyis Spagna megállóhelynél a Spanyol-lépcsőt, Colloseo megállónál a Colloseumot és a Forum Romanumot, stb találhatjuk). Érkezéskor vegyünk térképet (2-4 EUR), melyen a metróhálózat is szerepel, ezzel könnyen boldogulhatunk. Nagyon fontos,hogy hasonlóan a többi olasz városhoz a legtöbb templomba nem szabad belépni fedetlen vállal és rövid szoknyában, sortban. A Szent Péter Bazilikánál a biztonsági őrök határozottan elküldik azt, aki pántos felsőben/atlétában, miniszoknyában, vagy sortban van, akár férfi, akár nő. Több helyen is találkozhatunk azzal a furcsa ténnyel, hogy akár pápákat, papokat, akár gazdagabb támogatókat a templom oszlopaiba, vagy a padlózat alá temettek el. Így, ha az adott templomban sétálunk, lépten-nyomon valakinek a sírján állunk/lépünk. Ez picit morbid érzés, mert az ember nem lép rá a sírokra alapvetően, de ezekben nem tud máshol közlekedni, csak a azokon. A Vatikánban minden kő és beton, úgyhogy nagyon visszaverik a meleget, erre figyeljünk. A látványosságok belépőjegyei 10-14 EUR-ba kerülnek (pl Colosseum, Vatikáni múzeum), de van olyan látványosság, mint mondjuk a Borgia-villa, ahová előre elfogynak a jegyek elővételben (neten lehet megvásárolni) és a helyszínen már nem lehet venni. A szökőkutakba tilos belenyúlni, pénzbüntetést kaphat, aki azokból vizezi be magát. Nagyon sok helyen posztolnak csendőrök, akik folyamatosan ügyelnek a biztonságra. Minden látnivalónál, a legtöbb nagyobb téren és szökőkutak mellett is. A Spanyol-lépcsőnél, Trevi kútnál iszonyatos tömeg van. Persze máshol is, de ennél a két látványosságnál viszonylag szűk a tér, ezért tűnik nyomasztóbbnak. A Colosseum jelenleg felújítás alatt áll, ezért állványokkal vették körül. Esténként a Via del Corson és mellékutcáiban érdemes sétálgatni, a Piazza del Popolo-tól kiindulva, rengeteg étterem és nyüzsgő élet található ezen a környéken. Valamint nagyon olaszos hangulata miatt a Trastevere városrészben, de innen nehezebb tömegközlekedéssel visszajutnunk szállásunkra, hacsak az nem abban a negyedben van. Végezetül, ha úgy érezzük elvesztünk, vagy már sokadjára megyünk össze-vissza és nem találunk egy műemléket a közelben, kövessük valamelyik felemelt esernyőt, vagy zászlócskát, hiszen ez egy csoport, amely bizonyossággal a közeli látványosság felé tart. Ha pedig „szervezett” bulit akarunk, este sétáljunk a Spanyol-lépcsőhöz, ahol akarva-akaratlanul olyan fiatalokba botlunk, akik bulizni mennek és biztosan meghívást kapunk több csoporttól is.

Aki máris kedvet kapott, ide kattintva talál egy remek római ajánlatot. - Simkó Adrienn -