A Peloponnészoszi-félsziget nem hagyományos üdülőhely: balzsamos klímája, csodás tengerpartjai és a remek görög konyha persze a sima nyaralásra is tökéletesen alkalmassá teszik, ám mivel ez régió egyben a modern civilizáció bölcsője is, érdemes kulturális időutazással kiszínezni az itteni vakációt. A térség sokszínű természeti és történelmi érdekességei még egy százas listára sem férnének el, összegyűjtöttük azonban azt a 10 helyet, amit mindenképp látni kell, ha errefelé utazunk – mindegy, milyen sorrendben.
Minden apró részlet fényképre kívánkozik az ősi Korinthosz romjai között, a díszes oszlopoktól a faragott kövekig, a vadvirágoktól a kék égig. Az ókor egyik legfényűzőbb metropoliszát a rómaiak rombolták porig i. e. 146-ban - érdekesség, hogy az újkori Korinthosz is semmivé lett az 1928-as földrengés következtében, ma egy teljesen újjáépített, modern várost láthatunk a helyén. A bibliai Korinthosz ásatási területén Apollón templomának romjai a leglátványosabb maradványok; a korai dór templomépítészet legszebb példája még hiányosan is lenyűgöző. A régészeti feltárás során számos eredeti görög és későbbi római maradványra is sikerült rábukkanni; a közeli múzeum átfogó képet ad Korinthosz teljes művészetéről a legkorábbi időktől kezdve.
Peloponnészosz egyik „ujja” a hagyománytisztelő Mani-félsziget. A kolostorromok mellett a legjellegzetesebb épületek ezen a vidéken az emeletes kőtornyok, amelyek egykor egy-egy család tulajdonában lakóhelyként és megfigyelőpontként is szolgáltak. Ezen a hegyes-dombos partszakaszokkal övezett félszigeten található a tengerparti, vakító fehérre festett falú házakkal teli Kardamyli, amelyről még Homérosz is említést tett az Iliászban. Falusias nyugalmával, házias kosztot kínáló tavernáival, kellemes strandjaival és változatos túraútvonalaival a remek kikapcsolódás mellett a legautentikusabb görög hangulatot kínálja. Érdemes benézni a Mourtzinos kastélyba is, ahol rengeteg érdekesség kiderül a toronyépítő helyi „klánok” zárt világáról és történelméről.
A keskeny, mesterséges vízi átjáró több mint 6000 méter hosszan köti össze az Égei- és a Jón-tengert – 400 kilométer kerülőt spórolva meg ezzel a hajóknak. A Korinthoszi-szorosba vágott, 60 méter magas sziklafalakkal szegélyezett átjáró ötlete már Néró császárt is foglalkoztatta 2000 évvel ezelőtt, ám a csatornaépítés csak az 1800-as évek végére valósult meg, magyar építészek tervei alapján. A lenyűgözően félelmetes arányokra leginkább a szoroson átívelő hidakról nyílik tökéletes rálátás, de sétahajóra ülve a másik irányból is megtapasztalhatjuk az élményt, a bátrabbak pedig akár a bungee jumpingot is kipróbálhatják ezen a különleges helyszínen.
A Kronosz-hegy árnyékában majdnem 3 ezer évvel ezelőtt, Zeusz isten tiszteletére rendezték az első olimpiai játékokat - az olimpiai lángot még ma is itt, a feleségnek, Héra istennőnek emelt templom előtt gyújtják meg és indítják útjára. A szentélykörzetben az ásatások során mintegy 70 jelentős épület – köztük templomok, kincsesházak, síremlékek, sportpályák – romjait tárták fel. A mai Olympia település egyébként alig pár száz lakost számlál, de ez az ókori időkben sem volt másként: akkoriban csak a papok voltak itt állandó lakók. Az olimpiák idején ezzel szemben nagy tömegekre számítottak: az. i.e. 4. században épült stadionban 30 ezer néző fért el. A stadion bejárata szinte eredeti állapotában fennmaradt, de még néhány startkő is látható a hajdani játékok idejéből.
Az Égei-tengerből kiemelkedő festői, picike sziklaszigetet görög Gibraltárként is emlegetik. 200 méteres átjárón közelíthető meg a szárazföldről, neve is ezt jelenti: egyetlen bejárat. A képeslapra kívánkozó részletekben gazdag Monemvaszia a bizánci korban bevehetetlen településként és erődítményként híresült el. A fellegvárban a ciszternákon kívül még búzamező is volt, így biztosítva szükség esetén hosszabb időre is az élelmet a várvédőknek. A sziklafal mögé épült védett településen a felső romváros és az attól lejjebb fekvő újváros is mesei hangulatú, ráadásul a sziget az izgalmas és látványos sétákon kívül számtalan vízi sportlehetőséget is kínál, a kajakozástól a búvárkodásig.
Az első Görög Köztársaság egykori fővárosa bűbájos hangulatú hely; a közkedvelt történelmi kikötőváros a 400 éves Palamidi-erőd tövében egyszerre mutatja meg a régi és az új Görögország arcát. Falusiasan szűk utcácskák és városiasan tágas terek tagolják, a régi városrészben jellegzetes kovácsoltvas díszítésű házakkal és gyönyörű neoklasszicista épületekkel is találkozhatunk. Az Argoliszi-öbölre nyíló kikötőből érdemes átugrani a közeli Burci erődszigetre, de a Karathona strandon is megpihenhetünk városnézés közben. A város remek múzeumokkal rendelkezik – a történelmi és művészeti tematikájú tárlatokon túl még ouzo-múzeum is akad itt.
Talán Görögország egészét tekintve is a leglátványosabb strand a messzéniai nyúlványon lévő Voidokilia – a tökéletesen köríves, jellegzetes formájú öblöt ökörhas néven is szokták emlegetni. A kellemesen eldugott és a Natura 2000 által védett, így nagyjából természetes formájában megmaradt partokon hófehér homok vezet a kristálytiszta tengerbe. A parton heverészve ráláthatunk Paliokasztro várfalmaradványára, abban az irányban, ahol Nestor király barlangja is megbúvik – a legenda szerint Hermész is itt rejtegette az Apollótól ellopott marhákat.
A négyezer évvel ezelőtt virágzó mükénéi civilizáció maradványai még ma is olyan látványosak, hogy könnyen beleképzelhetjük magunkat a múltba, amint áthaladunk a monumentális Oroszlánkapun, vagy épp bejárjuk a sírkamrákat és az egykori lakóházak sorát. A fellegvár romjai közül szétnézve lélegzetelállító panoráma tárul a szemünk elé az ősi város alaprajzával, a gazdag termőföldek foltjaival és a háttérben húzódó hegycsúcsokkal. Mükénének volt legelőször fellegvára, és itt lehetett először tetten érni a társadalmi alapon felosztott negyedekre épülő várostervezést – a közeli Régészeti Múzeumban igazán mély betekintést kaphatunk a négyezer évvel ezelőtti életbe.
A világ egyik leggyönyörűbb középkori városa az ókori Spárta közelében, a Tajgetosz-hegy oldalába épült. A bizánci település ma is mágikus-misztikus hangulatot áraszt: palotája a hegytetőn állt, alatta pedig virágzó város épült, templomokkal és udvarházakkal – ma már inkább romvárosnak nevezhető, de a Pantanassza-kolostorban még most is élnek apácák. A természeti környezet csak még jobban kiemeli Misztrász különlegességét: fenyő- és cipruserdők, valamint olívaligetek ölelésében fekszik. Nem mellékesen a környék sziklamászó-paradicsom is, a közeli Lagada Parkban érdemes érdeklődni a részletekért.
Epidaurosz fő nevezetessége, az i.e. 4. században épült görög teátrum az ókori építészet mesterdarabja. Bár oszlopcsarnoka és felépítményei idővel rommá váltak, maga az alapépítmény, a színház szinte az eredeti állapotában maradt fenn; ma is tartanak itt előadásokat, a nézőtere 14 ezer fő befogadására alkalmas. Tökéletes akusztikájáról olyan legendák keringenek, hogy még a legtávolabbi sorokban is hallható a színpadon leejtett pénzérme koppanása. A település másik nevezetessége, hogy egyike volt a leghíresebb vallásos gyógyhelyeknek, az Aszklépiosz-szentély mellett templomokkal, oszlopcsarnokokkal, vendégházakkal, gyógyfürdőkkel és kutakkal, tornacsarnokkal is kiegészítve. A helyi múzeumban a színház építészetéről, a város történetéről és a gyógyközpontról is többet tudhatunk meg.