London – nyugalom van, szeretem

Szeretem, amikor minden nyugodtan és rendezetten folyik a maga útján, ezzel megteremtve a megfelelő komfortérzetet. London ilyen, legalább is nekem ilyen. Számos reptere közül bármelyikre érkezzünk, vonattal (kb 17-2o GBP / út) és busszal (kb 16 GBP / út) (a Heathrow-ról metróval is) nagyon egyszerűen és könnyen bejuthatunk a központba. Mindenhol egyértelmű jelzések segítenek és ez igaz a tömegközlekedésükre is.

A rendezettség- a mozgólépcsőn automatikusan mindenki jobb oldalra áll, hogy a siető utasok könnyen haladhassanak-, az intelligens közlekedési morál - akár gyalogos, akár járművel történő - biztonság-érzetet ad, persze ha az ember gyorsan megtanulja, hogy minden fordítva van, mint itthon. Vagyis először jobbra nézünk, ha lelépünk az útra, de ha még el is felejtenénk, hatalmas fehér felíratok „LOOK RIGHT” jelzik ezt az úttesten. A metrókba/ból zömmel mozgólépcsőn haladhatunk, de mindenhol van lépcső, sok helyen lift is. Több helyen találkoztam azzal az üdítő példával, hogy a lépcsők alján kiírják, hány lépcsőfokra számíthat az ember, míg a felszínre jut. Séta közben ,ha véletlenül meg is löknek, rögtön udvariasan elnézést kérnek, nyugodtan fordulhatunk hozzájuk, szívesen nyújtanak eligazítást. Az például igencsak figyelemre méltó, hogy amennyiben gond akad a metróbeléptető előtt (pl. a kártyánkat valamiért nem fogadja el a gép), nem telik bele 1-2 perc, a semmiből máris ott van az asszisztencia és segít. Egyszerűen képesek olyan szervezetten élni a mindennapjaikat, hogy ezzel együtt nagyon megkönnyítik a turisták dolgát is. A közlekedésre napijegyek (kb 9 GBP-től), vagy Oyster kártya - feltölthetjük és az összeget utazhatjuk le - vásárolható metrókban és különböző árusoknál. A térképen szereplő metróhálózaton láthatjuk, hogy különböző szektorokra osztották fel a várost (1-2 zóna lefedi a belvárost és a látványosságok nagy részét) és ezek kombinációira szólnak a különböző jegyek. A beléptető kapuk egyszerűen működnek és kijelzőjük figyelmeztet, ha hamarosan lejár a kártyánk. Hétvégenként rendszeresen végeznek karbantartásokat a vonalakon, ezeket mindig előre kiírják az állomásokon. Fontos azzal is számolnunk, hogy éjszaka a tömegközlekedés szinte megszűnik, s ekkor taxit kell fognunk, melynek elég borsos az ára. A bliccelést egyébként érdemes kerülni– egyrészt a kapukon nehéz átjutni, másrészt pedig az egyik kedvenc kiírásom a metrókban: „A mi ellenőreinket könnyű felismerni, pont úgy néznek ki, mint Te.”

Szállásoknál fókuszáljunk a tisztaságra. A briteknek nem igazán erényük a higiénia, ezért sok hotel, akár még 4 csillagos is szolgálhat meglepetésekkel. Elhelyezkedésileg a Kensington környéket jó szívvel ajánlom. Egyrészt a tipikus és szerintem gyönyörű viktoriánus házak miatt,másrészt pedig nyugodt rész, mégis központ közeli, ráadásul több látnivaló is található itt. Először is a Hyde Park, ahol reggel sétálgatva a munkakezdés előtt futó, sétáló, vagy kutyát sétáltató emberek között mi is megnyugszunk. Vagy itt van a Természettudományi Múzeum a megszámlálhatatlan dinoszaurusz lelettel, a Tudományos Múzeum a Holdra szálláshoz használt kapszulával, vagy Stephenson gőzmozdonyával és még sorolhatnám. Ezekben a múzeumokban és sok, az állam által fenntartott múzeumba is ingyenes a belépés. A britek ezt azzal magyarázzák, hogy pontosan tudják a Windsorok, hogy a múzeumaikban található tárgyak nagy többségét a „barangolásaik” alatt „gyűjtötték össze”, vagyis a történelmük során összerabolták, ezért lelkiismereti okból nem kérnek pénzt. Ha azt vesszük, hogy a legtöbb nagy múzeum kincseivel ugyanez a helyzet szerte a Világban, mégis jelentős belépőjegyárakat számítanak fel, nos…ez azért szimpatikus. Bármelyik múzeum előtt kígyózó sorokra érkezünk, egyáltalán ne ijedjünk meg. Valahogy ez is megy nekik. Szakaszonként táblák jelzik a sorban állóknak, hogy kb. mennyi idő , míg bejutnak. Persze ne gondoljuk, hogy órákat vesz igénybe, hiába áll az utcán a sor , nem telik bele 8-10 percbe és már bent is vagyunk. A nevezetességek jól megközelíthetőek, aki bírja a sétát, az lábon végig járhatja a legtöbbet egymás után.

Londonban az élet nekünk sajnos drága. A gyorséttermek (Burger King, McDonalds, stb), szemben az itthoni szokásokkal, nem felkapott helyek, inkább a bevándorlók, vagy turisták fogyasztanak itt. Az áraik viszont magasabbak , mint nálunk. Azon pedig sajnos ne csodálkozzunk, hogy rettentő mocskos a belső tér és a mosdó is. A pubokban és éttermekben sokkal jobb színvonallal találkozhatunk , bár ezek drágábbak is. A boltokban vásárolhatunk 1-3 fontért előre csomagolt szendvicseket, készételeket (pl sushi). Ezek szerencsére nem tartalmaznak tartósítószereket, vagy az átlagosnál magasabb mennyiségű mesterséges anyagot, sőt! Ráadásul szerintem még finomak is.

Vásárlásra az Oxford Street és környéke kiválóan alkalmas a töménytelen sok boltjával és leárazásaival, valamint az egyik kedvenc részem a Camden Town, mely egyszerre egy nagy nyüzsgő piac és az új hullámos művész-világ központja is. Külvárosai és a környező vidék is számos érdekességet rejt, például Greenwich külvárosban a az Old Royal Observatory, a 0 meridiánnal, vagy Tudor Henrik számomra nyomasztóan sötét, baljós, de érdekes kastélya, a Hampton Court Palace, melyet a Waterloo állomásról vonattal érünk el. Vigyázzunk, mert a beléptető kapu beenged a jegyünkkel, de vissza már nehézkes lesz, mivel bőven a körzeten kívül esik, az esetleges ellenőri büntetés pedig jó nagy összeg. Nem tagadom, London az egyik szívem csücske, s bár természetesen ott sem fenékig tejfel az élet, de az egyik legélhetőbb és legkönnyebben felfedezhető város, ahol valaha jártam. - Simkó Adrienn - Londoni séták az IBUSZ-szal